Miért járnak mezítláb sok japán óvodában a gyerekek – és mit tanulhatunk ebből?

Mégis, manapság már ritka, hogy egy kisgyerek mezítláb töltheti a napját. Pedig vannak országok, ahol ez nemcsak elfogadott, hanem tudatos döntés is – például Japánban, ahol több óvodában és bölcsődében a gyerekek mezítláb vannak egész nap.

Hogy miért? És hogy milyen hatása van ennek a kis lábakra?

Egy japán kutatás meglepően egyértelmű választ ad ezekre a kérdésekre.

Mezítláb az oviban? Több japán óvodában ez teljesen természetes

Japánban számos olyan óvoda működik, ahol a gyerekek a nap nagy részét mezítláb töltik – nem azért, mert nincs cipő, hanem mert ez a nevelési irányzat része.
Ezek az intézmények úgy vélik, hogy a kisgyermekek természetes fejlődését leginkább a szabad mozgás és az érzékelésen alapuló tapasztalatszerzés támogatja.

A mezítláb járás nem csupán játékos szabadságot ad: a talpakon keresztül több ezer idegvégződés segíti a gyerekeket az egyensúly, a testtartás, a mozgáskoordináció és a szenzoros fejlődés fejlesztésében.

Ezért dönt úgy több japán óvoda, hogy a kicsik cipő nélkül mozognak bent az épületben – és néha kint is, ha a körülmények engedik.

Bár nem minden intézmény követi ezt a szemléletet, az úgynevezett „barefoot policy” egyre elismertebb azok körében, akik természetesebb mozgásra, erősebb lábizmokra és tudatosabb testérzékelésre törekednek már kisgyermekkorban.

Mit vizsgált a japán kutatás, és miért fontos ez a láb fejlődése szempontjából?

Egy japán kutatócsoport (Matsuda et al., 2017) arra volt kíváncsi, hogy hogyan hat a mezítláb járás a gyerekek lábfejlődésére, különösen a lábujjak mozgására és a talajjal való érintkezésükre.

A vizsgálat középpontjában egy kevéssé ismert, de annál fontosabb jelenség állt: az úgynevezett „úszó” vagy „nem érintkező” lábujjak (untouched toes). Ez azt jelenti, hogy a gyerek álló helyzetben sem támaszkodik megfelelően az összes lábujjára – például a kisujj vagy a nagylábujj nem érinti a talajt.

Ez elsőre talán jelentéktelennek tűnik, de hosszú távon hozzájárulhat:
-egyensúlyproblémákhoz,
-helytelen testtartáshoz,
-lúdtalphoz,
-mozgáskoordinációs nehézségekhez.

A kutatók azt szerették volna megtudni, hogy a mezítláb járás valóban segíthet-e abban, hogy a gyerekek lába természetesebben, egészségesebben fejlődjön.

👥 Kik vettek részt a vizsgálatban?

A tanulmányban összesen 238 gyerek vett részt, két csoportban:
-59 gyerek járt olyan óvodába, ahol a mezítláb járás napi gyakorlat volt (ők alkották a barefoot csoportot),
-179 gyerek pedig olyan óvodába járt, ahol cipőt viseltek bent is (kontrollcsoport).

A kutatás két éven át követte őket, és rendszeresen mérték a talp lenyomatát egy speciális felületen, ahol megfigyelhető volt, melyik lábujj mennyire érintkezik a talajjal.

📊 A kutatás eredményei – fiúk és lányok szemszögéből

A japán kutatás célja az volt, hogy megnézze: hogyan hat a mezítlábas járás a gyerekek lábfejlődésére, különösen a lábujjak talajérintkezésére. A kutatók a „teljes kontaktussal járó lábujjak” arányát, illetve az „úszó” (nem érintkező) lábujjak számát vizsgálták 2 éven át.

👦 Fiúk – látványos javulás

A mezítlábas óvodába járó fiúk esetében jelentős fejlődést tapasztaltak:
-Azok aránya, akiknek minden lábujjuk érintkezik a talajjal, 35,3%-ról 64,7%-ra nőtt.
-Az „úszó lábujjak” száma átlagosan 3-ról 1,8-ra csökkent.
-A cipőt viselő fiúk esetében alig volt változás (36,9% → 40,8%), sőt, néhányuknál romlott is az arány.

🧍‍♀️És mi a helyzet a lányokkal? 

Érdekes módon a japán kutatásban a mezítlábas nevelés hatása kevésbé volt egyértelmű a lányoknál.

A vizsgálat szerint:
-Két év alatt nem mutatkozott szignifikáns különbség a mezítlábas és cipős csoportba tartozó lányok között a lábujjak talajérintkezése terén.
-Ennek egyik feltételezett oka, hogy a lányok általában kevesebbet mozognak intenzíven az óvodában, és inkább statikus játékokat választanak – így kevesebb lehetőségük van aktívan használni a lábujjaikat.
-Ugyanakkor a cipős lányoknál is minimális javulás történt (31,5% → 33,1%).
-Az „úszó” lábujjak száma már a kiinduláskor is viszonylag alacsony volt (átlagosan 1,16), valószínűleg azért, mert az első mérés már az óvodába lépés után egy évvel történt.

Fontos, hogy a vizsgálat nem mérte külön a fizikai aktivitást, így ez csak feltételezés.

Ráadásul a vizsgálatban részt vevő lányok száma alacsonyabb volt (25 fő), így előfordulhat, hogy a minta túl kicsi volt ahhoz, hogy a különbségek statisztikailag kimutathatóvá váljanak.

Mindezek ellenére egy biztató adat mégis megjelent: 👉 Azoknak a lányoknak az aránya, akiknél minden lábujj érintette a talajt, 2 év alatt 28,5%-ról 44%-ra nőtt.

Ez arra utal, hogy a mezítláb járás náluk is hatásos lehet – csak talán hosszabb idő és/vagy nagyobb aktivitás mellett.

🧠 Mit jelent ez a gyakorlatban?

A tanulmány eredményeiből egyértelműen látszik: azoknál a gyerekeknél, akik rendszeresen mezítláb járnak, jobb a lábujjak talajkapcsolata, azaz aktívabban használják a lábukat a mozgás során.

👣 Néhány egyszerű, de hatékony lépés:
-Engedd mezítláb játszani otthon, a kertben, homokozóban vagy akár a füvön – minél többféle felületen, annál jobb!
-Kerüld a túl merev, szoros cipőket.
-Figyelj a cipő kiválasztásánál a széles orr-részre és a hajlékony talpra.
-Néha nézd meg a gyermeked lábát mezítláb állva: a lábujjak lent vannak a talajon? Vagy némelyik „lebeg”?

A lábfej nem csak „kitámasztásra” van – egyensúlyt tart, irányít, érzékel, és szinte az egész test mozgását befolyásolja. Érdemes tehát már kisgyermekkorban támogatni a fejlődését.

🧦 Mit tanulhatunk ebből a tanulmányból?

A mezítláb járás nem csodaszer – de nagyon is természetes, és úgy tűnik, hogy a gyerekek lába ezt szereti a legjobban.
A japán kutatás azt mutatja: ha hagyjuk a lábat dolgozni, akkor az meg is teszi a dolgát – erősödik, ügyesedik, fejlődik.

Szülőként persze nem tudjuk mindig mezítláb hagyni a gyereket – és nem is kell.

De van választásunk, amikor cipőt keresünk neki. És vannak pillanatok, amikor nyugodtan leveheti a cipőt, hogy a talpak újra „összekapcsolódjanak” a világgal.

A tanulmányt angolul itt éred el.